Hunor egy éves lett!

Egy év történéseit összegyűjteni olykor-olykor nagyon nehéz feladat. Miután ezt a bejegyzést közzéteszem, bizonyára én sem tartozom majd azok közé, akik maradéktalanul elégedettek saját munkájukkal, és mindent, amit akartak papírra vetettek. Nem, ehhez már túl jól ismerem saját magamat. Ugyanezt azonban nem mondhatom el négy és egy éves gyermekeimről. Egy év pedig ebből a szempontból talán még elenyészőbb. Mondhatni csepp a tengerben.

Mire összeszedtem ezeket a sorokat, gondolatban újra átéltem ennek az évnek minden örömét és bánatát. Szerettem minden percét. Amikor kaptam, és amikor adtam. Ugyanakkor meg is szenvedtem vele éppen úgy, ahogyan az anyasággal is megszenvedek a hétköznapokban. Az örökös kétségek, hogy vajon jól csinálom-e, és a gyerekeimnek vajon jó-e mindez?

Kérdések és kétségek, amelyeket mindennap felteszek, és amelyekre talán majd életem végén választ is kaphatok.

Kezdődjék hát Hunor története.

Egy havas éjszakán érkezett közénk szülei és testvére nagy örömére.

A kezdetben álomszuszék kisbabából hamarosan izgő-mozgó kisfiú lett, megtartva jó étvágyát és alvókáját.

Féléves korára súlya 6989 g, hossza 67 cm lett.

Érdeklődése mindenre kiterjedt, de leginkább azokra a dolgokra, amiket Édesanyja előszeretettel dugdosott előle. Nem csak tekintetével érintette a körülötte lévő tárgyakat, hanem hamarosan meg is érintette azokat, feléjük fordult és amikor végre megkaparintotta, akkor hangot is adott örömének.

A fürdés és a felfedezés külön élmény számára.

Már nem csak a kezét veszi a szájába, hanem mindent, ami a keze ügyébe kerül.

"Az új ízek felfedezése: hogy anyatejen kívül más is kerülhet a számba és ezzel még jól is lakhatom. Legyen az gyümölcs, zöldség, hús, vagy egy kis mézeskalács. Mindennel jóllakom. Az egyetlen elviselhetetlen dolog az a sárga förmedvény, amit Édesanyám a kimondhatatlan sütőtökpüré néven illet. A tesómnak annyira hihetetlen volt, hogy megeszem a sóskát, hogy még ő is megkóstolta, nem-e valami zöldbe burkolt nyalánkságot rejtegetnek előle."

Ha már tele a bendő, akkor ledobálja a maradékot a földre.

Kiabálással és hadonászással hozza tudomásunkra nemtetszést, vagy éppen elégedetlenségét. Ugyanezzel a módszerrel szereli le nővérét, aki rendszerint kétségbe esik, ha Hunor egy-egy féltett játékát megkaparintja.

Eljött a nyár, és a világ utazásaink által is színesedett. Megismerte a nagycsaládot és rajtuk kívül még sok-sok embert.

Szőke hajával és huncut tekintetével mindenkit elvarázsol. Pedig nagy zsivány. Már jól tudja, hogy mi az, ami tiltott dolog. Ennek ellenére rám mosolyog a mély kék szemeivel, és mint aki semmiről sem tud, teszi tovább a dolgát.

Még a sokszor oly fáradt Édesanyját is ezzel a bűbájjal engeszteli meg.

6 foggal és az önálló állással, lépcsőmászás tudományával indul neki az előtte álló évnek.