Alma lányom kapott egy szakácskönyvet a nagyszüleitől ajándéba egy picike teáscsészekészlettel együtt. Ebből készítettünk egy sütés nélküli finomságot. Íme:
1. lépés, Előkészületek. (Innét még hiányzik az a kép amikor Alma összetörte a megmaradt Mikulás csokikat.)
2. lépés Megolvasztjuk a csokoládét.
3. lépés Az olvasztott csokiba belekeverjük a kukorica pelyhet.
4. lépés Hidegre tesszük és ha megdermedt, már fogyaszthatjuk is!
József úgy jelenik meg a történelemben, mint a legelső őszintén
gondoskodó, családjáért nem csak teljes felelősséget vállaló, hanem a
családja érdekeit szem előtt tartó férfi, aki háttérbe lép felesége,
Mária és fia, Jézus mellett. Talán nevezhetnénk ezt a történelemben a női emancipáció kialakulását motiváló első mozzanatnak.
Vajon felfoghatjuk-e
úgy is, hogy Isten az Újszövetség kezdetével elindította a nők
egyenjogúvá válásának folyamatát? (Természetesen most, mint ember
nézzük a nőt, és nem, mint családfenntartó.) És, ha igen, akkor József
képviselheti-e az őszintén gondoskodó, ideális apa és férj szerepet? A
családfenntartó, aki az anyagi és erkölcsi biztonságot jelentő hátteret
adja a családnak.
Bent, valahol nagyon mélyen fejlődésnek indult egy alig gombostűfejnyi élet.
Még nem érzek és nem tudok semmit, de már nem csak az enyém a testem. Még minden úgy működik bennem, ahogyan megszoktam. Csak az tűnik fel, hogy állandóan éhes vagyok, hihetetlenül kívánom a csokoládét és rémséges adagokat tudok eltüntetni - a szervezet talán most készül fel a szűkebb időkre, amikor nem nagyon marad meg majd bennem semmi. Milyen jól van kitalálva! Ez az első csoda.
L. Nilsson - L. Hamberger: Gyermek születik
A várandóság 5. hetének elején még csak néhány milliméteres az embrió, teste áttetsző, feji végén azonban már formálódik az agy.
L.N. - L. H.: Gyermek születik
Ennek az alig 22 napos embriónak még nincs arca, nyitott agyát sem védi semmi.
"23. nap: az embrió kezd kiegyenesedni, bár még mindig olyan, mintha ráhajolna a viszonylag nagy szívre. A fejrész még nyitott, jól kivehetők benne az agysejtek." (L. N. - L. H.: Gyermek születik)
Néhány könyvet szeretnék ajánlani nektek, amik mind közelebb vihetnek minket annak a hatalmas titoknak a felismeréséhez, amit egy - az anyaméhben fejlődő - új élet jelent.
Lennart Nilsson - Lars Hamberger: Gyermek születik, Geographia Kiadó 2003.
Hidas György - Raffai Jenő - Vollner Judit: Lelki köldökzsinór - Beszélgetek a kisbabámmal, Helikon Kiadó, 2010.
Egy év történéseit összegyűjteni
olykor-olykor nagyon nehéz feladat. Miután ezt a bejegyzést
közzéteszem, bizonyára én sem tartozom majd azok közé, akik
maradéktalanul elégedettek saját munkájukkal, és mindent, amit
akartak papírra vetettek. Nem, ehhez már túl jól ismerem saját
magamat. Ugyanezt azonban nem mondhatom el négy és egy éves
gyermekeimről. Egy év pedig ebből a szempontból talán még
elenyészőbb. Mondhatni csepp a tengerben.
Mire összeszedtem ezeket a sorokat,
gondolatban újra átéltem ennek az évnek minden örömét és
bánatát. Szerettem minden percét. Amikor kaptam, és amikor adtam.
Ugyanakkor meg is szenvedtem vele éppen úgy, ahogyan az anyasággal
is megszenvedek a hétköznapokban. Az örökös kétségek, hogy
vajon jól csinálom-e, és a gyerekeimnek vajon jó-e mindez?
Kérdések és kétségek, amelyeket
mindennap felteszek, és amelyekre talán majd életem végén
választ is kaphatok.
Kezdődjék hát Hunor története.
Egy havas éjszakán érkezett
közénk szülei és testvére nagy örömére.
A kezdetben álomszuszék kisbabából
hamarosan izgő-mozgó kisfiú lett, megtartva jó étvágyát és
alvókáját.
Féléves korára súlya 6989 g, hossza 67 cm
lett.
Érdeklődése mindenre kiterjedt,
de leginkább azokra a dolgokra, amiket Édesanyja előszeretettel
dugdosott előle. Nem csak tekintetével érintette a körülötte
lévő tárgyakat, hanem hamarosan meg is érintette azokat, feléjük
fordult és amikor végre megkaparintotta, akkor hangot is adott
örömének.
A fürdés és a felfedezés külön
élmény számára.
Már nem csak a kezét veszi a
szájába, hanem mindent, ami a keze ügyébe kerül.
"Az új ízek felfedezése:
hogy anyatejen kívül más is kerülhet a számba és ezzel még jól
is lakhatom. Legyen az gyümölcs, zöldség, hús, vagy egy kis
mézeskalács. Mindennel jóllakom. Az egyetlen elviselhetetlen dolog
az a sárga förmedvény, amit Édesanyám a kimondhatatlan
sütőtökpüré néven illet. A tesómnak annyira hihetetlen volt,
hogy megeszem a sóskát, hogy még ő is megkóstolta, nem-e valami
zöldbe burkolt nyalánkságot rejtegetnek előle."
Ha már tele a bendő, akkor
ledobálja a maradékot a földre.
Kiabálással és hadonászással
hozza tudomásunkra nemtetszést, vagy éppen elégedetlenségét.
Ugyanezzel a módszerrel szereli le nővérét, aki rendszerint
kétségbe esik, ha Hunor egy-egy féltett játékát megkaparintja.
Eljött a nyár, és a világ
utazásaink által is színesedett. Megismerte a nagycsaládot és
rajtuk kívül még sok-sok embert.
Szőke hajával és huncut
tekintetével mindenkit elvarázsol. Pedig nagy zsivány. Már jól
tudja, hogy mi az, ami tiltott dolog. Ennek ellenére rám mosolyog a
mély kék szemeivel, és mint aki semmiről sem tud, teszi tovább a
dolgát.
Még a sokszor oly fáradt
Édesanyját is ezzel a bűbájjal engeszteli meg.
6 foggal és az önálló állással,
lépcsőmászás tudományával indul neki az előtte álló évnek.
Mi nem túl hosszú idő után, és nem a terveinknek megfelelően, abba, a számunkra nehéz, élethelyzetbe kerültünk, hogy le kell mondanunk azokról az eltervezett vágyainkról, amik ugyan hívogatónak és szépnek tűntek, de soha nem voltak a mieink, és meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami már a miénk, amit nem akartunk, de Isten tervének a része az életünkben: egy újabb kisbabára.
Be kell vallanunk, hogy először szó szerint sokkot kaptunk, amikor tudatosult bennünk az - akkor még áldottnak egyáltalán nem tartott - állapot. Ahogy felmértük magunkban erőinket és lehetőségeinket, az elfogadás és befogadás lehetetlen érzése ébredt bennünk.
Majd az idő múlása letagadhatatlanul magával hozta a kisbaba növekedését, sokak imája segített át minket a káoszon.
A házas hittanon a vezető házaspár gondolata, - ami akkor még egyáltalán nem tűnt megnyugtatónak - hogy ez már nem a mi erőinkre van bízva, ezt Isten maga viszi végbe az Életünkben - tudatosította bennünk hitünk értelmét. Hiszen mit ér, ha pont most cserbenhagy...
A mondás így szól: Ember tervez, Isten végez.
Eddigi életünk során a mi terveink mentén haladt az utunk, Isten kegyelmében fürödve. Szeptembertől kezdve már nem mi megyünk az úton, hanem Isten visz bennünket. Neki nem elég, hogy az életünk része, Ő vezetni akar minket. Irányíthattunk volna továbbra mi is. De mit érünk, ha Isten teremtő erejét hagyjuk ki az életünkből? Hiszen tudjuk: mindig eggyel többet kell vállalni, mint amennyit elbírunk.
Mostanra újra megbarátkoztunk a gyermekvárás gondolatával. Ismét előkerültek a "babás könyvek" - ahogy a gyerekek hívják őket - amikből estéről estére a kis tesóról kell mesélnünk. Vágyakozunk, tervezünk, várakozunk. Folytatódik számunkra az advent és reményeink szerint még rengeteg örömet tartogat.
Most elindul egy babaváró napló, ahol hónapról hónapra megosztom Veletek a történetünket, az életünknek, ezt az újabb nagy utazását, ahol nap, mint nap csodák között fogunk járni, és ezeknek a csodáknak felismerésére hívlak Benneteket is.
Ezúton köszönjük, hogy a 2012-es évben követtétek blogunkat és ezáltal Életünk fonalát. Kérjük, tiszteljetek meg Minket továbbra is bizalmatokkal, és olvassátok szorgalmasan írásainkat.
